33. Jonne

   Megdöbbentették a csúnya foltok, nem értette kinek jó az, ha a másikon ilyen sérüléseket hagy. Főleg nem egy ilyen szépségen. Szörnyűek voltak a lila aláfutások a hófehér bőrön, s valami benne hangosan üvöltött fájdalmában, meg akarta gyógyítani a sebeket, minden apró sérülést, ami a nő testén és lelkén keletkezett. Különös késztetés volt, fájdalmasan szívből jövő.

-          Azt teszel, amit akarsz – nyomott újabb csókot az egyik sérülésre. – Visszautasíthatsz, de ha akarsz te is érinthetsz, csak ne itt, ne most – mormolta zavartan. Nem akarta, hogy az intim együttlétüknek más is tanúja legyen, már pedig a busz nem a titkokról volt híres.

   Ajkaival feljebb haladt, kezével óvatosan simogatta a nő felforrósodott bőrét. Kínozta őt is a vágy, de tudta, hogy az egésznek nincs még itt az ideje, és ha történik is valami közöttük azt nem a turnébuszon akarta.

   Közelebb akart kerülni hozzá, bízni benne.

-          Miért? – nyögte nagyon halkan Sophie. Lehúzta vékony vállán a melltartó pántját, aztán felfedte formás melleit. Remegő kézzel simított végig az egyik formás halmon, miközben a másikat végig csókolta.

-          Mert nem akarok ilyesmit a buszon… - újra elcsuklott a hangja, kicsit eltávolodott tőle és pár percig csak nézte a gyönyörű teremtés minden apró porcikáját. – Nem tudom megérteni az embereket – mondta halkan, ahogy kezével újra végig simított a hasán.

   A nő beletúrt a hajába, szájához húzta és hevesen megcsókolta. Viszonozta csókját, teljesen hozzásimult, lábait becsúsztatta az övéi közé, merev férfiasságát az ölének nyomta és gyengéden hozzádörzsölte, ahogy a hotelszobában is tette. Sophie kezei végig simítottak a hátán, a csókjuk még vadabb és erőszakosabb lett. Tudta, hogy az akaratának hamarosan vége lesz, ha így folytatják tovább, felég az önuralmával együtt, s minden eddigi elhatározását egyszerűen kidobhatja a kukába.

   Elhúzódott azoktól a puha, édes ajkaktól, minden része remegett a visszafojtott szenvedélytől. Végig csókolta újra a nő nyakát, észre sem vette, hogy teljesen felhúzta a pólóját, s meztelen mellkasa a gömbölyű melleknek préselődik. Lehunyta a szemét, de ez még sem tűnt jó ötletnek; annyira egyszerű lett volna mindenről elfelejtkezni, csak sodródni a kéj hullámain. Zihálva kapkodott levegő után, próbálta lenyugtatni a szívét, de egyáltalán nem ment könnyen, miközben a nő kezei érzékeny pontjait kényeztették. Belemarkolt a fenekébe és erősebben húzta az ágyékához.

   Összeszorította a fogát, hogy ne nyögjön fel.

   Hirtelen fordult le róla, tudta, nem sokáig bírná visszafogni magát, oldalra gördült, de nem engedte el Sophiet. Hideg lett, túlságosan hideg, de nem bánta, mert valamit visszanyert józan eszéből, most hogy nem teljesen fonódtak egymásra.

   Hozzáhajolt, tovább csókolta a nyakát, kezét pedig egészen lecsúsztatta a nadrágjához. Kigombolta, lehúzta a sliccét, aztán becsúsztatta a bugyija alá. Összeszorította a szemét, észre sem vette, hogy csípőjét ösztönösen, ütemesen neki nyomja Sophie combjának.

-          Jonne, szerintem.. – suttogta halkan, karcosan a nő, mire újra megcsókolta.

   Szerinte sem jó ötlet semmisem, de jelenleg kicsit sem érdekelte. Le-fel csúsztatta a kezét, lágyan dörzsölve az érzékenyé vált csiklóját. A kielégületlensége egyre fájdalmasabb lett, a nadrágját túl szűknek érezte, ahogy a bőrét is, melynek hozzá dörzsölődött az ágynemű. Hogy a francban fog így lenyugodni? Valóban, ennek köze sem volt semmilyen jó ötlethez. Hosszú, finom ujjak kúsztak végig a vállán, karján, derekán, majd megállapodtak a csípőjén.

   Belefúrta arcát a nő nyakába, ajkait szorosan összepréselte, senkinek nem akarta elárulni egy halk sóhajjal sem, hogy mi történik közöttük – egyszerűen nem tartozott rájuk.

-          Teljesen megbolondítasz – suttogta a törékeny csendbe, amit csak gyors lélegzetvételük tört meg.

   Újra megcsókolta, s közben két ujját könnyedén becsúsztatta puha, nedves hüvelyébe. A nő halkan belenyögött a csókúkba, ő sem bírta visszafogni magát. A fenébe! Zúgott a feje, vágyai elsöprő erejűek voltak, amiket kemény elhatározása sem tudott kordában tartani, hogy még pedig nem ebben a hülye buszban, ebben a hülye koporsóban fognak szexelni.

-          Kérlek, állíts le, ha valami nem tetszik – suttogta a fülébe, aztán ajkai közé szívta a fülcimpáját.

-          Semmi nem tetszik – motyogta a nő. – Én is akarlak – tette hozzá, hangjából mintha kétségbeesést hallott volna ki.

-          Ne mondj ilyeneket, kérlek – hatalmasat nyelt, az egészen sötét szemeibe nézett. – Egyébként biztos, hogy nem bírom tovább.

   Sophie keze lecsúszott a csípőjéről, egyenesen a férfiasságára, elakadt a lélegzete egy pillanatra. Ujjait gyengéden mozgatta a nőben, hüvelykujjával csiklóját kezdte dörzsölni, közben észre sem vette, hogy ágyékát abban az ütemben nyomja a kezének, amiben benne mozog.