30. Sophie

   Az igazi, hétköznapi Sophiet akarta. Újabb hiba a fiú részéről, ugyanis az igazi Sophie unalmas volt, talán csendesebb, mint a fiú és abszolút nem volt benne semmi érdekes, maximum az, hogy gyorsabban felkapta a vizet és előbb járt a szája, mint az agya. 

   De mit tudott volna tenni? Ha ezt akarta, hát ezt akarta. Csendesen haladt mellette a hotel folyosóján. A Jonne szobájából kihallatszódó hangokból rögtön tudták, hogy a többiek már ébren vannak.

-         Mit fogunk mondani nekik? – Kérdezte csendesen.

-         Hát… - torpant meg a fiú. – Fogalmam sincs – pislogott le rá tanácstalanul. – Ha nem akarod, nem kell tudniuk az igazat, ez a te döntésed, rád bízom, mit osztasz meg velük.

-         Nem szégyellem, hogy miből élek, hiába gondolod ezt. Szeretem csinálni, bármennyire is furcsa ezt hallani. Szeretem a szexet, szeretem a férfiakat és szeretem a pénzt is, amit a testemmel keresek – suttogta a lány, mélyen a kék szemekbe nézve. – De azt hiszem, ha megtudnák, hogy miért vagyok itt, kikészítenének téged, ezzel pedig engem is – hajtotta le a fejét.

   Nem tetszett neki cseppet sem, ahogy tegnap bántak Jonnéval. Ahogy megalázták, ahogy szórakoztak rajta. Biztos volt benne, hogy nem akarják bántani a fiút, mégis túlzónak érezte a szívatást.

-         Majd kitalálunk valamit. Gyere – fűzte össze ujjaikat, majd behúzta a szobába, ahol viszonylagos rend uralkodott. Már csak pár ruha hevert a földön, amit Jonne azonnal elkezdett összekapkodni.

-         Na végre, hol a picsában voltál? És… Ó – Lepődött meg Hata, amint meglátta a lányt, a kihívó miniruha helyett, egy egyszerű farmerban és pólóban.

-         Hello – köszönt a lány csendesen, mosolyogva.

-         Te meg… Azt hittük, hogy… - Nézett rá Antti is döbbenten.

-         Nem impotens és nem meleg – nevetett fel a lány, mire az énekes is elmosolyodott.

-         Sophie velünk tart a héten – jelentette ki határozottan a szőkeség, majd mielőtt bármit is mondhattak volna a többiek behúzta a szobájába és becsukta az ajtót.

-         Hm… Ez könnyűnek tűnt – huppant le az ágyra.

-         Ó lesznek még kérdéseik, egyenlőre csak reggel van nekik és pakolnunk kell – mosolygott fel rá, miközben egy rakás rikító holmit szedett össze a szoba különböző pontjairól.

-         Segítsek? – Kérdezte halkan.

-         Nem muszáj – csóválta a fejét, miközben berohant a fürdőbe és egy óriási neszesszerrel tért vissza, aminek alig tudta behúzni a cipzárját.

   Úgy döntött, hogy nekiáll összehajtogatni a bőröndre szórt pólókat, hogy könnyebb legyen majd eltenni őket. Némán segédkezett. Valami furcsa élvezet öntötte el, ahogy megérintette a fiú ruháit. Az ő testét takarták, az illatát hordozzák magukban az anyagok. Jó érzés volt segíteni neki. Ha mást nem is történik köztük azért a rengeteg pénzért cserébe úgy gondolta ennyit igazán megtehet. A bőröndöt maga mellé helyezte, majd szép komótosan az összehajtogatott darabokat betette a táskába.

   Amint végzett tanácstalanul nézte a fel-alá rohangáló férfit. Muszáj volt elfoglalnia magát, így letérdelt az ágy mellé és benézett a hatalmas franciaágy alá is, ahol két pár cipő, és jó pár ruha hevert. Nehezen halászta ki az ott lévő cuccokat, de amint minden meglett, büszke mosollyal egyenesedett fel.

   Az ütő viszont megállt benne, hisz amint felállt megérezte, hogy Jonne őt bámulja, majd fél percre rá kirázta a hideg, hisz megérezte azt is, hogy a férfi ott áll közvetlenül mögötte. A teste melege árulta el. A ruhák szépen lassan kicsúsztak a kezéből, rá az ágyra, majd amint megfordult és belenézett a kék szemekbe, elöntötte ismét a vágy. Meg akarta csókolni, annyira, de annyira szerette volna... teste sóváran lüktetett, minden sejtje kívánta Jonnét. Valami azt súgta neki, hogy a fiú is akarja őt, egyszerűen csak volt köztük egy gát, amit ő nem bírt átszakítani, Jonne pedig nem akart.

-         Baj van? – Kérdezte suttogva, hogy ne hallja ki a fiú, a hangjában lévő bizonytalan remegést, ami abból adódott, hogy a szíve felszökött a torkába és ott dübörögött.

   Sosem érzett még ilyet, nem tudta mire vélni, hogy miért nem tudja csillapítani magát, hogy miért akarja bedönteni Jonnét az ágyba és addig hemperegni vele, míg mindketten ki nem fáradnak teljesen, hogy aztán egymás karjai közt érje őket a békés álom, úgy mint az éjjel. Ezer éve nem érezte magát annyira kipihentnek, mint reggel, mikor felkelt a vékony karok édes bilincsébe zárva.  

-         Semmi csak… Mégis akarok valamit – tette gyengéden derekára a kezét, majd a testét határozottan a testéhez préselte.

   Hosszúnak tűnő másodperceken át bámultak egymás szemébe, majd a fiú lehajtotta a fejét és megcsókolta, olyan puhán, mint ahogy eddigi élete során egyetlen férfi sem.

   Úgy érezte, hogy elolvad a fiú karjai közt és egyben meg is gyullad a vágytól. A kezei maguktól fonták körbe Jonne nyakát, az ujjaival a selymes szőke tincsek köré túrt, miközben készségesen csókolt vissza. A szájuk tökéletes szinkronban mozgott, mintha Isten egymásnak teremtette volna őket. Az agya teljesen kikapcsolta és csak az érzésre figyelt, ami egyre jobban eluralkodott rajta, aminek nem tudott megálljt parancsolni és talán nem is akart igazán. Jól érezte magát, ott ahol volt, jót tett neki, hogy azt csinálhatja, amit a szíve diktált és csak remélni merte, hogy Jonne is hasonlóan érez és nem csak azért teszi amit tesz, mert már régen volt nővel, vagy mert fizetett neki és pusztán csak elveszi ami jogosan neki jár.

29. Jonne

   Hosszan beszívta a levegőt, hogy némileg csillapítsa a vágyát. Átkozott egy boszorkány, az egyszer biztos, egy apró érintésétől is úgy lángolt a teste, mintha felgyújtották volna minden részét. Az izmai várakozóan megfeszültek, s azt latolgatta, hol ér hozzá következőleg.

-         A legtöbben azért akarnak lefeküdni velem, mert énekes vagyok egy híresebb bandában – szólalt meg karcosan, köhintett egy aprót, hogy hangja visszatérjen valamelyest. – Te meg jelenleg azért, mert azt hiszed, ezért fizetek – tudta, hogy szavai kemények, talán túlságosan is, de nem tudott megálljt parancsolni a nyelvének. Az őszinte beszédet szerette és ő is híve volt ennek. – Nem ismerlek, nem ismersz – vonta meg kicsit a vállát.

-         Ez azt jelenti, hogy egész héten egy ujjal sem fogsz hozzám nyúlni, bármit is teszek? – vonta fel Sophie a szemöldökét.

   Erre inkább nem felelt semmit. Ha azt mondja nem, akkor még az is lehet, hogy Sophie dacból szívatni fogja végig, ráadásul magában sem bízott elégé, vonzotta a nő, mint egy elbaszott mágnes és ez semmi jót nem jelentett neki. Mióta is nem volt nővel? Mikor érintett utoljára puha bőrt? Az idejét sem tudta, nem mintha ez számítana. Ha tegnap lefeküdt volna ezer nővel, Sophiera akkor is rá lenne indulva, végül is férfiból van.

   Tényleg teljesen bolond.

   Nem akar hozzá érni, mert tart tőle, hogy a nő csak a pénz miatt lenne vele. Eddig tartott tőle, hogy csak azért akar vele lenni, mert énekes. Ördögi kétségekből még ördögibb kétségekbe került, remek, remek, nagy taps Jonneak! Ha hamarosan pszichiáterhez kell mennie, valószínűleg a tegnap estével kezdi a végtelen hosszúságú beszédjét vagy a gyerekkorával.

-         Nem szeretnék erre semmit mondani – válaszolta végül a nőnek. – Ha azt mondom nem, kitelik belőled, hogy puszta dacból tesztelj, és azt nem akarom.

-         Mit tennél, ha azt mondanám, kívánlak? – duruzsolta neki halkan, kéjes mellékzöngével.

   Nyelt egyet, a szürke szemekbe nézve. Megcsókolná és visszavinné a hálószobába.

-         Azt mondanám, csak a pénz miatt játszod meg magad – nagyot sóhajtott. – Szörnyű helyzet ez az egész – túrt bele kócos hajába. – Mi lenne, ha az erotikát kicsit visszafognád és olyan lennél, mint aki este az ágyamba aludt mellettem?

-         Kérésed számomra parancs – vonta meg a vállát.

-         Nem úgy értettem – csattant fel kicsit ingerülten. – Azt akarom, vagy nem akarom, nem akarok semmit, kiforgatod a szavaimat, de akkor tűntél először őszintének, igazinak. Én azt akarom, aki elmondta, hogy mekkora seggfej vagyok, amiért szó nélkül lelépek fürdeni!

   Sophie kétkedve vonta fel a szemöldökét. Bizonytalannak tűnt, mint aki nem tudja mit lépjen erre a helyzetre. Valóban, biztos volt benne, hogy nem sok férfi kérte még meg arra, hogy önmaga legyen, szerepek nélkül.

-         Mi lesz a macskával? – pillantott le a földre, ahol a fehér perzsa macska éppen a lábának dörgölőzött.

-         Te valóban aggódsz érte – jegyezte meg enyhe döbbenettel.

-         Persze – vonta meg a vállát esetlenül.

-         Átviszem a szomszéd nénihez, mindjárt jövök – megfogta Szfinxet, aztán egy dobozba tette és egy adag macskakaját is összeszedett hozzá.

   A plafonra bámult. Az lehet, hogy ő őrült, de a nő sem áll messze a bolondságtól az egyszer biztos. A sporttáskával kezében várta, hogy visszajöjjön. Hamarosan dél van, a többiek is felkelhettek már – össze kell szednie a cuccait, mert hamarosan indul a busz, fedélzetén egy nővel.

   A többiekre nem is gondolt, hogy mit fognak szólni a dologhoz – bár ismerte már annyira őket, hogy tesznek majd az egészre, jobb esetben. Rosszabb esetben szívatni fogják, és folyamatosan Sophieval flörtölni.

   Nem várt bonyodalmak. Úgy gondolta ideje őket hagynia a fenébe, lesz még sokkal –sokkal több bonyodalom is az életében és nem feltétlen kell mindet megoldani, főleg nem azonnal. Például ezeket nyugodtan elhalaszthatja addig a pillanatig, míg be nem jelenti a hírt a társainak – kár hogy az a pillanat nem napokra, hanem percekre van.

   Hosszan kifújta a levegőt, végre a teste is csillapodott kicsit és az agyából is sikerült kiűznie azokat a búja képeket, melyek fojtogatva üldözték. Arra gondolt, hogy Sophie valóban kívánja, csak őt a világon, és nem játssza meg magát – átfonja vékony, formás combjaival a derekát, miközben mélyen csókolóznak, s ölét neki préseli a férfiasságának… - magában szitkozódott. Még sem sikerült annyira messze űznie a képeket magától.

28. Sophie

   Furán érezte magát, még akkor is mikor már útra készen állt a férfi előtt. Nem értett semmit, nem tudta mit tegyen, hogyan viselkedjen. Általában mindig megmondták neki az ügyfelei, hogy mit várnak tőle a szőkeség viszont… semmi. Egy kósza kérése se volt hozzá. Frusztrálta a helyzet. Mintha nyaralni ment volna, csak épp fizettek neki a pihenésért.

   De ez nem volt az ő asztala. Az évek alatt megtanulta, hogy a férfiak imádják, ha odafigyelnek rájuk, ha körberajongják, ha kényeztetik  őket. Jonne sem lehetett sokkal másabb. Mérget mert venni arra, hogy a fiú vágyik a törődésre, a figyelemre, a gyengédségre és ahogy eddig megfigyelte, szüksége van egy alapos babusgatásra is, na meg egy kis hazugságra.

   Szeretetre vágyott, elhatározta, hogy egy héten át úgy fogja szeretni, mint senki mást. Mosolyogva lépkedett a fiú elé, majd átölelte a derekát. Bekapcsolta a receptorait és megpróbálta megérezni azt, amit Jonne akart.

   Nem tévedhetett nagyot, hisz a fiú, azonnal körbefonta a derekát és visszaölelte, amit mosolyogva konstatált. Csak álltak a konyha közepén és egymást ölelték. Nem igazán akarta bevallani magának, de jól esett neki is, hogy a fiú karjai közt tartotta.

-         Mehetünk – suttogta Jonne mellkasába, aki egy puszit nyomott a homlokára, majd felkapta a sporttáskát, amiben alig volt pár holmi. - Viszem én – nyúlt érte. Nem akarta, hogy a cuccait ő cipelje, de a szőkeség csak elmosolyodott.

-         Mi lenne, ha úgy viselkednél, ahogy tegnap, még mielőtt elmondtad, hogy mi a foglalkozásod? Csak egy lány vagy én meg csak egy fiú. Nem fizettem érted és te nem a pénzért vagy velem. Ja és még valami – fogta meg finoman a kezét, majd azt bámulva a kézfejét kezdte cirógatni a hüvelykujjával. – Bármikor szabadon elmehetsz, bármennyire is szeretném, ha velem töltenéd a hetet. Szabad vagy nem érdekel, hogy fizettem érted, azt akarom, hogy azért gyere velem, mert azt szeretnéd és nem azért, mert ez a kötelességed – nézett mélyen a szemébe, mire a homloka önkéntelenül is ráncba szaladt.

-         Furcsa srác vagy te, Jonne – biccentette oldalra a fejét és kimondta azt, amit először gondolt. – Eltapsolsz egy vagyont a semmiért, majd azt mondod, hogy akár el is mehetek, mert szabad vagyok, közben pedig nyirkos a tenyered és úgy simogatod a csuklóm, mintha meg akarnál nyugtatni, de úgy tűnik, te vagy összezavarodva jobban kettőnk közül – beszélt halkan.

-         Csak furcsa a helyzet. Nem szoktam senkinek fizetni azért, hogy töltse velem az idejét, ráadásul életemben nem voltam prostituált közelében sem – nevetett fel a fiú rekedten. – Nem csak te nem tudod hogyan kéne viselkedned – kacsintott rá, amiből azonnal tudta, hogy ő is lebukott.

   Tényleg nem tudta. Tanácstalan volt és kétségbeesetten keresett valami megoldást arra, hogyan ne legyenek ennyire frusztráltak egymás közelében. Nem tudta, hogy oldja fel magát, azt pedig végképp nem, hogy Jonne falait, hogy döntse le és érje el, hogy engedje el magát.

-         Nem tudom mit szabad és mit nem. Tegnap kicsit összekuszáltál – vallotta be őszintén.

   Szíve szerint meg akarta csókolni, fogni a kezét, úgy viselkedni vele, mintha ahogy a szerelmespárok szoktak. De fogalma sem volt arról, hogy Jonne mennyire venné jó néven, ha hozzáérne egy kurva. Ha megcsókolná, egy kurva. Ha szeretné, egy kurva.

-         Az ölelés jól esett, ahogy a masszázs is – vont vállat. Mintha tényleg nem tudná mit akar, vagy mit és miért tesz.

   A szemeiben viszont nem látott egy szemernyi megbánást sem, amiért felbérelte őt egy hétre.

-         Tehát minden tetszik, ha nem vagyok erőszakos és nem döntelek le az ágyra – lépkedett közelebb, direkt ringatva a csípőjét és megint megpróbálta elérni, hogy a fiúban fellobbanjon a láng.

   Az ajkait résnyire nyitotta, a vállait hátrahúzta, amitől még jobban megfeszült a póló a mellén. A hangja búgott, az erotika minden porcikájából csak úgy sugárzott.

-         Igen, azt hiszem – bólogatott tétován, de a nyakán kidülledt egy ér pontosan megmutatva a lánynak, hogy mennyire pulzál a vére.

-         Szóval – simult újra hozzá, cseppet sem pióca módjára – ha megérintelek attól nem vagy rosszul – suttogta felnézve a férfi szemeibe és a fiú pólója alá nyúlt, hogy megérinthesse a dereka forró, puha bőrét, amitől Jonne nagyot nyelt.

-         Nincs olyan férfi, aki undorodna az érintésedtől – suttogta vágytól elfúló hangon, miközben a szemei elsötétedtek. A szenvedély homályossá tette a pillantását.

-         Akkor miért nem akarsz engem? – Kérdezte értetlenül, pedig pontosan érezte a hasánál, hogy a fiú már ennyitől is kívánja őt.

   A nagyobb baj persze nem ez volt, hanem az, hogy ő is akarta fiút, akarta érezni a csókját, eggyé akart válni vele. Fogalma sem volt mi űzi hozzá, nem értette miért kívánja ennyire, hogy tud ez a férfi ilyen őrült vágyat kiváltani belőle, hisz már annyival volt dolga, mint égen a csillag. A végén még talán azt is eléri, hogy ő fog fizetni neki, azért, hogy feküdjön le vele. Kívánta, az öle lüktetett és ezt nem tagadhatta le. De mit tegyen, hogy abbamaradjon ez az egész?

27. Jonne

Hogy én mennyire imádom: )

   Lehunyta a szemét, kicsit hátra döntötte a fejét is és élvezettel fogadta a masszást. Addig a pillanatig, míg a teste annyira ellazult, hogy teljesen mást akart. Nagyot sóhajtott, az biztos, hogy a nőnek gyönyörű fehérneműi vannak, de apró vágyat sem érzett rá, hogy közöttük turkáljon és ő mondja meg mit hordjon. Se nem sejk, se nem pasa, de még azoknak a férfiaknak a táborát sem erősíti, akik szeretnek egy nőnek dirigálni és minden lépését, mozzanatát meghatározni, villogni vele mások előtt, kisajátítani. Egyszerűen nem értette ezeket az embereket és sok köze sem volt hozzájuk.

   Mégis, jelenleg birtokol egy nőt.

   Ha így folytatja tudathasadása lesz.

   Lehet, szüksége lenne egy whiskyre, hátha attól egységesebbnek érezné a tudatát. A gondolatra összerándult a gyomra, mintegy ellenkezve, ez máskor nem érdekelte volna, de a buszon aludni akart és nem megint végig hányni, hogy aztán újra kezdhesse az ivászatot. Csendes alkoholista lett, ideje beismernie.

    Megfogta Sophie kezét és egy puszit adott a kézfejére, majd felállt az ágyról. Személyisége apró darabokra hullt és nem nagyon tudta volna összerakni erőszakkal sem. Feszélyezte az ágy, de még a nő közelsége is. Nyelt egyet, a torkában dobogott a szíve, ahogy figyelte a szépségét az ágyon térdelve és azt is elfelejtette, amit mondani akar. Zavartan fordult a nappali irányába.

   Valóban szüksége van egy whiskyre. Vagy többre.

-         Soha nem voltam a mennyben, így nem tudom, milyen lehet ott – mondta halkan, zavartan vakarva meg a karját. – Azt veszel fel, amit szeretnél, azt hozol magaddal, amit szeretnél, és igazából azt teszel, amit szeretnél. Nem akarlak korlátozni, nem foglak felöltöztetni és nem foglak bámulni, mint egy idióta kölyök a pékség kirakatát.

   Keserű- ön ironikus mosolyra húzódott az ajka. Igen, abból már kinőtt egy ideje, kinőtt a vágyakozásból is.

-         Nincsenek vágyaim – ismerte be egy pillanatra a nő szemeibe nézve. – Így nincs, amit kívánhatnék. De a masszást köszönöm, jól esett.

   Kiment a hálóból, hagyva, hogy Sophie magától szedje össze a ruhákat, amiket hozni akar magával. A hűtőben hamar megtalálta az italokat, amiket a nő ajánlott neki. Kivette a whiskyt, hamar talált egy poharat is és töltött bele. Az első kortyok nehezen csúsztak le a torkán, a következők viszont sokkal könnyebben és a gyomra is hamar megnyugodott, ismerősként üdvözölve az alkoholt.

   Megrezzent a telefonja. A francba! Elővette, Tommi neve jelent meg a képernyőn. Magában szitkozódott, a legszívesebben lerakta volna, de tudta, nem teheti ezt a bátyjával. Finnül szólt bele, miközben neki támaszkodott a pultnak, háttal a hálószobának, aminek az ajtaja még mindig nyitva volt.

-         Szia! – próbált vidámnak és jókedvűnek tűni, de biztosan tudta, hogy a bátyját nem tudja átverni.

-         Neked mégis miért kellett közel tizenháromezer euró? – támadta le rögtön köszönés helyett.

   Belekortyolt a poharába. Ha elmondja az igazság, a bátyja azonnal felkeresi, és lehet elmegyógyintézetbe viteti – amin kicsit sem lett volna meglepve, talán ráférne -, vagy megkeresi és addig üvöltözik vele, míg ki nem szedi belőle, hogy: MIÉRT? Amit magának is feltett már ezerszer, de választ nem tudott rá adni. Csendben berúgna az üvöltözés során, aztán megvonná a vállát – utána jönne az elmegyógyintézet ugyancsak.

   Hirtelen nevetni támadt kedve. Elmondhatja az igazságot, Tommi nem fogja elhinni. Egy olyan srác, mint ő, aki egy lányhoz sem mer hozzászólni és elpirul, ha egy férfi beszélgetésnél a szex lesz a téma, prostit vett?

-         Fizettem egy prostituáltnak – felelte és újra belekortyolt a whiskyjébe.

   A bátyja elnevette magát. Még szerencse, hogy fel tudta hívni a bankot és tudta azonosítani magát, valahogy mindenhonnan használni lehet a számláját, aminek értelmét meg tudta érteni a sok utazás miatt.

-         Most komolyan, minek neked ennyi pénz?

-         Egyébként honnan tudsz róla? – vonta össze a szemöldökét.

-         Miután szarsz a pénzedre, én kapok smst, ha nagyobb összeget használsz róla – válaszolta könnyedén Tommi. – Először el se hittem, azt hittem tévedett a bank.

-         Aha.

-         Na, mondd már, autót vettél? Házat? Mégis mit csináltok ti ott Franciaországba?

-         Egyiket sem – kicsit megnyugodott, ahogy végzett a pár ujjnyi whiskyvel. A teste kevésbé remegett, és higgadtabbnak is érezte magát, a gondolatait pedig összeszedettebbnek. – Újra elismétlem, vettem egy nőt.

-         Nagyon jó lehetett a tegnapi buli, ha még mindig ennyire részeg vagy – sóhajtott a bátyja. – Elég volt a viccből, majd felhívlak este, hátha akkor már magadnál vagy és elmondod végre, hogy mi van, dílerek találtak be Hata miatt, vagy szétvertétek a hotelszobát. Szia!

-         Szia – tette le a telefont.

   Se nem üvöltöztek vele, de még csak az elmegyógyintézettől se kell tartania. Szép ez a reggel az biztos. Visszacsavarta a whiskys üvegre a kupakot, majd visszapakolta a hűtőbe, utána meg elmosta a poharat, amit használt.

   Érdekes napjai lesznek, az egyszer biztos.