Amikor már majdnem meggyőzte magát arról,
hogy Jonne mégis rendes fickó, aki annak ellenére is, hogy tudja mit művel,
reggelizni viszi és kedvesen bánik vele jött a pofon. Tarifa…
Úgy érezte, mintha ezzel a kérdéssel a fiú
megfagyasztott volna benne mindent. Jegessé vált a gyomra, a mája, a veséi, a
tüdeje és a szíve is. Tárgy volt, még mellette is. Pedig hosszú idő után ő volt
az első olyan férfi, aki érző lényként bánt vele. De nem, Jonne se más, csak a
csinos cicababát látja, aki megvásárolható.
Ha a fiúnak egy valamiben igaza volt, hogy
képes volt ugrálni a szerepei között. Lehetett ócska kurva, ártatlan kislány,
közönyös díva, mindegy volt. A fal egy pillanat alatt felépült a lelke körül
miközben belebújt a jégkirálynő szerepébe.
-
Nem sima kurva
vagyok, akik az utcán rohangálnak. Egy éjszaka, mint mondtam 1800 euro, de ha
nappalra is akarsz az még egyszer ennyi. Persze azt figyelembe kell venni, hogy
nem véletlenül volt időm elmenni a koncertedre, tehát kapsz huszonöt százalék
kedvezményt, tekintve, hogy hibás terméket bérelnél ki és tudod mit? Azt a
maradék 1350 eurót is elengedem. Tehát, ha jól számolom, akkor a végösszeg
12600 euro. Ha kárt teszel bennem, akkor persze vannak plusz költségek, de
azokat nem én állapítom meg. Akarod tudni, hogy mit kapsz ezért az összegért
cserébe? – Nézett rá végül hidegen, mire Jonne arca vörössé vált.
Próbált olyan jeges és tárgyilagos lenni,
miközben az áráról beszélt, mintha csak egy darab bárányhúsról beszélgetnének.
Sokkal könnyebb volt így elfogadnia, hogy éppen megint üzletet köt egy olyan
fiúval, akivel igazán jól érezte magát, akitől azt remélte, hogy tényleg nem a
kurvát látja benne, hanem valakit, akivel kellemesen töltött el az estéjét, a
kis összecsapásuk ellenére is. Remélte, hogy ő is élvezte és nem akarja
elengedni ilyen könnyen, azért hívta el reggelizni, hisz neki az éjjel annyira
nehéz volt elmennie, annyira, hogy képtelen is volt rá. De nem, most, hogy már
nem részeg rájött, hogy egy prostival feküdt éjjel az ágyban és talán csak
kíváncsiságból, de rákérdezett az árára, de talán ténylegesen bérelni akarja.
Hányingere támadt hirtelen, pedig nem is ivott semmit. Hirtelen a fiú tegnapi
mondatfoszlánya jutott eszébe. Többre tartottalak annál…
-
Hoppá – esett le
Jonne álla.
-
Nem vagyok egy
olcsó kurva, mi? – Húzta gúnyos mosolyra a száját, majd kedvesen a pincérre
mosolygott. Ő igazán nem érdemelte meg, hogy pokrócként bánjon vele. – Egy
sajtos croissant és egy tejeskávét kérek – suttogta el a rendelését, mire a
pincér egy széles mosollyal bólintott.
-
Én is ugyan azt
szeretném – szakította meg Jonne a pincér egyértelmű flörtölését, mire a
felettük tornyosuló fiú komoran bólintott a szőkének, de Sophiera még egy
mosolyt villantott, amit a lány nem bírt nevetés nélkül hagyni. Annyira könnyű
volt egy pillantással megőrjíteni egy férfit.
-
Szóval te amolyan
luxus… - harapta el a fiú a szót, mint aki képtelen kimondani azt, hogy prosti.
-
Mondd ki
nyugodtan. Luxuskurva. Igen, az vagyok – bólintott, miközben az égszínkék
szemekbe bámult.
Jobb lett volna, ha megmaradnak a fiú
illúziói. Eljátszhatta volna, hogy ő is csak egy lány, de nem ezt tette. Pedig
mennyivel másabb lett volna úgy itt ücsörögni, hogy nem tudja mi a munkája.
Talán maga mellé húzta volna, míg várták a reggelijüket, az is lehet, hogy újra
és újra megcsókolta volna, érezhette volna bőrét a bőrén.
-
Úgy beszélsz
magadról, mintha csak egy értékes ezüst gyertyatartó lennél – suttogta Jonne.
-
Mert az vagyok
csak bőrrel borítva és tisztogatnod sem kell, mert megoldom egyedül. Persze, ha
azt akarod, fürdethetsz is. Ennyi pénzért igazából nincs tabu. Bármit
megkaphatsz, bármit tehetsz, a legbetegebb perverziód is megvalósíthatod – vont
vállat a közönyösség jótékony ködébe burkolózva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése