26. Sophie

   Csak figyelte, ahogy a fiú hadar valamit a telefonba, miközben töprengett. Nem értette. Miért teszi ezt? Majdnem tizenhárom ezer euró nem kis pénz, ő pedig a semmiért fizeti ki. Ha nem akar vele lefeküdni, akkor mi értelme van annak, hogy egy kisebb vagyont költsön el, valakiért, akit nem is használ?

   A feje is megfájdult. Amint a fiú letette a telefont, az övé elkezdett halkan csipogni. Leesett az álla, amint elolvasta a banktól kapott üzenetet. Tényleg megvette erre a hétre. 

-         Te nem vagy normális – suttogta a nő.

-         Ebben én is majdnem biztos vagyok – nevetett fel a fiú.

-         Öhm… Haza kéne mennem, legalább átöltözni – fogalma sem volt, hogy hogyan tovább. Megkötötték az üzletet ki van fizetve, de, hogy mi fog ezalatt az egy hét alatt történni, arról fogalma sem volt.

-         Rendben, megeszem és mehetünk – mosolygott kedvesen rá a szőkeség, de ő csak tátott szájjal bámult rá.

   Mehetünk? Tessék? Vele akar menni? Az otthonába? Ilyet soha senki nem kért tőle. De nincs mit tenni. Ő fizetett, neki pedig szó nélkül tennie kell, amit a fiú kér tőle. Gyorsan végiggondolta mit kell tennie otthon. Nem akarta húzni az időt a lakásán. Jonne nem azért fizetett neki, hogy azt nézze, hogyan pakol.

   Szfinxnek is kell valami helyet találnia erre az egy hétre. Csak remélni merte, hogy a szomszéd néni ismét szívesen fog vigyázni a hófehér perzsa macskára, ahogy eddig mindig tette.

   Mire észbekapott, már egy taxiban ültek, néma csendbe burkolózva.

-         Mit akarsz csinálni ezen a héten? – Szólalt meg végül Sophie halkan. Fejben továbbra is azon gondolkodott mit is kell magával vinnie.

-         Koncertezünk – nézett a fiú értetlenül rá.

-         Nem úgy értettem – sóhajtott fel a lány. – Hanem, hogy van valami különleges hely ahová el kell kísérjelek, van-e kikötésed arra vonatkozóan, hogy mibe menjek. Tudod megszabadhatod, hogy mi legyen avagy ne legyen rajtam, meg mindent. A tiéd vagyok – magyarázta halkan, kissé összefüggéstelenül.

-         Nekem mindegy. Amiben jól érzed magad – somolygott Jonne, majd a taxi megállt. Sophie gondolkodás nélkül nyúlt a táskájába, hogy fizessen, a szőkeség viszont morogva fogadta, hogy megelőzte.

-         Nem neked kellett volna fizetned – suttogta a fiú, mikor kiszálltak az impozáns épület előtt.

-         Ki tudom fizetni. Egy fickó most utalt át nekem elég sok pénzt – mosolyodott el Sophie, majd belépett a forgóajtón.

   A portás széles mosollyal az arcán köszöntötte, amit azonnal viszonzott. A férfi előtt nem volt titok, mivel foglalkozik, mégis kedvesen bánt vele. Kedvelte az idős embert, így nem volt rest megkérdezni, hogy-hogy van ezen a csodaszép napon. Jonne mellette toporgott, értetlenül bámulva hol rá, hol a férfira, hisz a társalgás franciául zajlott. – Gyere – indult meg a lány a lift felé, majd amint beléptek megnyomta az ötös gombot.

   A lakásába lépve idegessé vált. Itt soha nem fogadott senkit, egy férfi sem tehette be eddig a lábát az otthonába.

-         Nem semmi helyen élsz – suttogta Jonne miközben döbbenten nézett körbe a luxuslakásban. Neki talán újdonság volt ez a sivár szállodai szobák után, de ő már megszokta a fényűzést. Szfinx hirtelen bukkant fel, majd a lábához dörgölőzött. 

-         Szia, szépségem – emelte fel a karjába mosolyogva az állatot. – Éhes vagy igaz? – Cirógatta meg a selymes bundáját, majd a konyhába vitte, hogy enni adjon neki. – Kérsz valamit? Kávé? Tea? Whisky? – Fordult hátra. Jonne még akkor is az előszobában toporgott. – Gyere beljebb, nyugodtan és ha érdekel nézz körbe.

-         Tudod azt hittem a macska csak kifogás – nevetett fel, mire elmosolyodott.

-         Aranyhalat tartani uncsi lenne – nevetett fel a lány. – Érezd magad otthon. Mindjárt jövök – sétált be a hálószobájába, ahol még mindig ott volt a pénz, amit tegnap reggel szórt szét a takarón.

   Nem akarta eltüntetni. Mi értelme lett volna? Az összeg csak a töredéke volt annak, amit ma reggel kapott. Nem volt ideje ezzel foglalkozni, ledobálta magáról a ruháit, anélkül, hogy becsukta volna maga mögött az ajtót, aztán kinyitotta a gardróbját, hogy valami kényelmesebbe bújhasson. Nem sokat teketóriázott, az első keze ügyébe akadó farmert magára húzta. Ép az övét csatolta be, amikor valaki megköszörülte a torkát.

-         Bocsi, nem tudtam, hogy… Igazán becsukhatnád az ajtót – magyarázta a fiú, háttal neki, amitől Sophie nevetni kezdett.

-         Miért csuknám be? Legalább a szemed legeltetheted, ha más nem kell – vette fel a melltartóját is. – Nyugodtan bámulhatsz, nem fogok megsértődni és rád se csapom az ajtót. Sőt igazából kiválogathatnád, hogy mit vigyek magammal. Miben akarsz látni a héten – érintette meg finoman a vállát, hogy magával szembe fordítsa. – Fehérneműs fiók baloldal, gondolom neked is az a kedvenc részleged. Kutass bátran és dobáld a földre, ami tetszik – simított végig a kissé furcsa formájú orrán, amit felettébb édesnek talált.

-         Én, nem hiszem, hogy a fehérneműid között akarok turkálni – csóválta meg Jonne a fejét, ismét zavartan.

   Hát ez nehezebb lesz, mint gondolta… Oké, lefeküdni nem akar vele. Rendben. De, valamit muszáj lesz kitalálnia, hogy ne essen csorba a hírnevén. Ekkora pénzért muszáj valamit adnia is. Hogyan csinálja, ha az előtte álló nem akar tőle semmit? Még csak a bugyijai közt se szeretne turkálni… Tanácstalanul nézte Jonnét. Mi a fenéért költött vajon a fiú ennyi pénzt rá? Adta volna inkább valami jótékony szervezetnek, azzal is többre ment volna.

-         Oké, gyere – fogta meg a kezét majd az ágyáig húzta, ahonnan leszórta a földre az összes pénzt, ahogy előző éjjel a fiú, a saját holmijait, leültette az ágy szélére és nekiállt megmasszírozni a vállait. – Elköltöttél egy kisebb vagyont, élvezd ki. Ha akarod, összecsomagolok neked a szállodában, ha akarod turkálhatsz a cuccaim között, ha akarod nézheted ahogy fürdök, Jonne… Bármit megtehetsz. Próbáld meg élvezni azt, amit vettél. A kávéfőzőt is használod – gyúrta a vállait folyamatosan miközben beszélt.

-         Ne hasonlítgasd magad egy kávéfőzőhöz – sziszegte a másik enyhén ingerülten.

-         Rendben, de értsd meg, hogy nekem az a dolgom, hogy ezen a héten a mennyben érezd magad. Bármit szeretnél, megteszem, szóval légy oly kedves és kívánj valamit – susogott a fülébe, miután az egyik hatalmas görcsöt sikerült eltüntetnie a fiú bőre alól.