29. Jonne

   Hosszan beszívta a levegőt, hogy némileg csillapítsa a vágyát. Átkozott egy boszorkány, az egyszer biztos, egy apró érintésétől is úgy lángolt a teste, mintha felgyújtották volna minden részét. Az izmai várakozóan megfeszültek, s azt latolgatta, hol ér hozzá következőleg.

-         A legtöbben azért akarnak lefeküdni velem, mert énekes vagyok egy híresebb bandában – szólalt meg karcosan, köhintett egy aprót, hogy hangja visszatérjen valamelyest. – Te meg jelenleg azért, mert azt hiszed, ezért fizetek – tudta, hogy szavai kemények, talán túlságosan is, de nem tudott megálljt parancsolni a nyelvének. Az őszinte beszédet szerette és ő is híve volt ennek. – Nem ismerlek, nem ismersz – vonta meg kicsit a vállát.

-         Ez azt jelenti, hogy egész héten egy ujjal sem fogsz hozzám nyúlni, bármit is teszek? – vonta fel Sophie a szemöldökét.

   Erre inkább nem felelt semmit. Ha azt mondja nem, akkor még az is lehet, hogy Sophie dacból szívatni fogja végig, ráadásul magában sem bízott elégé, vonzotta a nő, mint egy elbaszott mágnes és ez semmi jót nem jelentett neki. Mióta is nem volt nővel? Mikor érintett utoljára puha bőrt? Az idejét sem tudta, nem mintha ez számítana. Ha tegnap lefeküdt volna ezer nővel, Sophiera akkor is rá lenne indulva, végül is férfiból van.

   Tényleg teljesen bolond.

   Nem akar hozzá érni, mert tart tőle, hogy a nő csak a pénz miatt lenne vele. Eddig tartott tőle, hogy csak azért akar vele lenni, mert énekes. Ördögi kétségekből még ördögibb kétségekbe került, remek, remek, nagy taps Jonneak! Ha hamarosan pszichiáterhez kell mennie, valószínűleg a tegnap estével kezdi a végtelen hosszúságú beszédjét vagy a gyerekkorával.

-         Nem szeretnék erre semmit mondani – válaszolta végül a nőnek. – Ha azt mondom nem, kitelik belőled, hogy puszta dacból tesztelj, és azt nem akarom.

-         Mit tennél, ha azt mondanám, kívánlak? – duruzsolta neki halkan, kéjes mellékzöngével.

   Nyelt egyet, a szürke szemekbe nézve. Megcsókolná és visszavinné a hálószobába.

-         Azt mondanám, csak a pénz miatt játszod meg magad – nagyot sóhajtott. – Szörnyű helyzet ez az egész – túrt bele kócos hajába. – Mi lenne, ha az erotikát kicsit visszafognád és olyan lennél, mint aki este az ágyamba aludt mellettem?

-         Kérésed számomra parancs – vonta meg a vállát.

-         Nem úgy értettem – csattant fel kicsit ingerülten. – Azt akarom, vagy nem akarom, nem akarok semmit, kiforgatod a szavaimat, de akkor tűntél először őszintének, igazinak. Én azt akarom, aki elmondta, hogy mekkora seggfej vagyok, amiért szó nélkül lelépek fürdeni!

   Sophie kétkedve vonta fel a szemöldökét. Bizonytalannak tűnt, mint aki nem tudja mit lépjen erre a helyzetre. Valóban, biztos volt benne, hogy nem sok férfi kérte még meg arra, hogy önmaga legyen, szerepek nélkül.

-         Mi lesz a macskával? – pillantott le a földre, ahol a fehér perzsa macska éppen a lábának dörgölőzött.

-         Te valóban aggódsz érte – jegyezte meg enyhe döbbenettel.

-         Persze – vonta meg a vállát esetlenül.

-         Átviszem a szomszéd nénihez, mindjárt jövök – megfogta Szfinxet, aztán egy dobozba tette és egy adag macskakaját is összeszedett hozzá.

   A plafonra bámult. Az lehet, hogy ő őrült, de a nő sem áll messze a bolondságtól az egyszer biztos. A sporttáskával kezében várta, hogy visszajöjjön. Hamarosan dél van, a többiek is felkelhettek már – össze kell szednie a cuccait, mert hamarosan indul a busz, fedélzetén egy nővel.

   A többiekre nem is gondolt, hogy mit fognak szólni a dologhoz – bár ismerte már annyira őket, hogy tesznek majd az egészre, jobb esetben. Rosszabb esetben szívatni fogják, és folyamatosan Sophieval flörtölni.

   Nem várt bonyodalmak. Úgy gondolta ideje őket hagynia a fenébe, lesz még sokkal –sokkal több bonyodalom is az életében és nem feltétlen kell mindet megoldani, főleg nem azonnal. Például ezeket nyugodtan elhalaszthatja addig a pillanatig, míg be nem jelenti a hírt a társainak – kár hogy az a pillanat nem napokra, hanem percekre van.

   Hosszan kifújta a levegőt, végre a teste is csillapodott kicsit és az agyából is sikerült kiűznie azokat a búja képeket, melyek fojtogatva üldözték. Arra gondolt, hogy Sophie valóban kívánja, csak őt a világon, és nem játssza meg magát – átfonja vékony, formás combjaival a derekát, miközben mélyen csókolóznak, s ölét neki préseli a férfiasságának… - magában szitkozódott. Még sem sikerült annyira messze űznie a képeket magától.