1. Jonne

   Idegesítő tud lenni, ha az embert nem hagyják békén és folyamatosan ugyanazzal szívatják. Szájához emelte a whiskys üveget, ajkait köré zárta, volt nagyobb problémája is, mint folyamatosan társai hülyeségét hallgatni.

-         Így szoktad a farkukat is a szádba venni? – röhögött fel Hata, aki vele szemben ült a lakókocsiban. – Nem lehet túl nagy sikered!

   A többiek is vele nevettek, Jonne meg majdnem visszaköpte a szájába jutatott whiskyt az ízléstelen tréfa miatt. Kezdett totál elege lenni az egészből. Elvette szájától az üveget, már pedig nem fog emiatt egy poharat elővenni, inkább tudomást sem vesz róluk. A lakókocsi csendben haladt következő koncert állomásuk felé, ő meg még mindig túlságosan józannak érezte magát és másnaposnak is egyben. Nem volt semmi, amit a másnaposságnál jobban utált volna, ezért tenni akart róla, hogy a kőkemény fejfájás és hányinger elkerülje, legalább arra a pár órára, míg emberek előtt kell énekelnie.

   Újra a szájához emelte az üveget, de Hata úgy elkezdett nevetni, hogy nem tudott beleinni. Inkább rátapadt az üveg szélére és az ablakon bámult ki. Rettentő idegesítő, ha az embert folyamatosan szívatják, főleg, ha ugyanazzal.

-         Nem kell szégyenlősködnöd! – folytatta Hata és már a könnye is kicsordult a nevetéstől. – Bocs, de elképzeltem, ahogy… - nem tudta folytatni, összegörnyedt és úgy röhögött, hogy az egész autóban csak az ő hangját lehetett hallani.

-         Nem vagyok meleg, leszállnátok végre rólam? – csattant fel enyhén ingerülten, minden társának a szemébe nézve, hogy végre felfogják.

   Jay és Antti vigyorogva vonták meg a vállukat. Túlságosan egy rúgóra jár az összes! – sóhajtott magában.

-         Csak a nőket nem szereted, értjük mi, nagyon jól – folytatta Antti. – Egyik sem jó, túl nagy a mellük, vagy a fenekük és az is hatalmas probléma, hogy a combjuk között punci van és nem farok!

   Hata eldőlt a kanapén, amin ült és úgy nevetett tovább. Érezte, hogy elvörösödik ettől a megjegyzéstől, bármennyire is próbált erős maradni és nem tudomást venni róluk. Szégyellősen hajtotta le a fejét és inkább a Jack Danielst kezdte figyelni, ujjaival a papírral szórakozva.

-         Látod, még egy ilyentől is zavarba jössz – Antti hangosan kifújta a levegőt. – Ne aggódj, picikém, csak felszedd egyszer egy férfias pasi!

-         Szemetek vagytok – mordult fel rosszkedvűen. Egyszer még viccesek ezek a beszólások, talán kétszer is, de egy egész turné alatt baromira fel tudják húzni vele az embert.

-         A kommersz bajszot is egy kedvesed miatt növesztetted? – érdeklődött Hata jókedvűen.

-         Hagyjátok már szegényt – vetette közbe Snack. – Még a végén elsírja magát – tette hozzá gúnyosan.

   Ha nem a melegséggel, akkor a bajszával szívatják. Igazán megszokhatná már. Felemelte az üveget, alaposan belekortyolt a keserű whiskybe, mely jól esően marta a torkát, s kicsit felmelegítette a gyomrát.

-         Igazán leállhatnátok, folyamatosan ugyanazt a nótát húzzátok – pillantott fel rájuk és eldöntötte, hogy erős marad, nem vörösödik el többet, de még csak el sem fordul, bármit is mondjanak.

-         Tehetnél ellene, elég lenne legalább egy rajongót megdugnod – ajánlotta Antti. – De persze nem srácot, bár tudom milyen édesek, egészen olyanok, mint a lányok, és…

-         Fogd be, ez gusztustalan – fintorgott annak a gondolatára, hogy ő meg egy srác. Még elképzelni sem tudta. Persze ott volt az a pár csók Larryval, de az a barátságtól és a szeretetről szólt, nem pedig a szexualitásról.

-         Hogyne, hogyne – forgatta meg a szemét a billentyűs.

   Idegesítő egy banda, az már biztos. Legalább Jay csendben maradt és nem kezdett rá ő is, hogy aztán mindannyian ellene forduljanak és kikergessék a világból; vagy ha már onnan nem is, a lakókocsiból biztosan.

   Egyébként se értette az egész hercehurcát – az, hogy nem fektet meg minden koncerten egy rajongót, nem azt jelenti, hogy homokos lenne, vagy impotens. Egy darabig ezzel is szívatták, de azzal szerencsére leálltak egy ideje, most a melegség és a bajusz volt a soros. Pedig barátnője is volt, nem is kevés időt töltöttek együtt, de ez sem hatotta meg a társait.

   Őt is elvesztette, mint sokakat már. Újabb kortyokat ivott, kizárta tudatából Hata és Antti nevetését. Csak egy ici-pici nyugalmat akart. Ez a szekálás kezdett az idegeire menni, pár hónapja vannak úton és egész idő alatt ezt kellett hallgatnia, ráadásul semmit nem tehetett ellene. Lehunyta a szemét, mély levegőt vett. A legszívesebben leborotválta volna a bajuszát, hogy legalább azzal békén hagyják, de nem akart behódolni nekik – a végén azt hinnék, bármire rávehetik, akkor pedig jaj neki, mert a leghülyébb dolgokkal állnának elő.

   Azért, igazán befejezhetnék, hogy legalább egy kicsi nyugtot hagyjanak neki.