Nem tudott nem mosolyogni. Elfordította a
kulcsot és zsebre tette. Való igaz, eddig egy pillanatig sem gondolt bele a nő
helyzetébe, saját kétségbeejtő szarságai, és önsajnálata érdekelte csupán. Nem
volt éppenséggel kedves, sőt, ha objektíven szemléli, egészen gonoszan
viselkedett, vagy ha gonoszan nem is, egy seggfejként.
Tetszett neki Sophie kirohanása, nem árt, ha
valaki néha felhívja arra a figyelmet, hogy mekkora barom. Zsebre rakta a
kulcsot, miközben az ingerült szürkéskék szempárba nézett.
-
Add
vissza – mondta zaklatottan és mérgesen.
-
Nem
– felkapcsolta a villanyt. – Leborotváltam a bajszom – jelentette ki. –
Tetszik? – Azt azért nem rakta hozzá, hogy bár egyik kis része azt akarta, hogy
elmenjen, a másik tetszeni próbált neki.
-
Neked
teljesen elmentek otthonról! – duzzogott tovább a nő, és látszott rajta, hogy a
legszívesebben toporzékolna. – Nem érdekel, csak az, hogy add vissza a kulcsot
– tenyérrel felfelé kinyújtotta a kezét és tett egy lépést felé.
Összefonta mellkasa előtt a karjait. – Nem –
jelentette ki ugyanolyan higgadtan, mint az előbb.
Ha eddig baromnak hitte, akkor most
egyenesen vadbaromnak fogja tartani. Az ágyhoz ment, leszórta róla a cuccait a
legcsekélyebb érdeklődés nélkül figyelve, hogyan esik minden a földre.
-
Most
mit csinálsz? – kérdezte a nő zaklatottan, újabb lépést téve felé.
Mennyi idő kell egy boszorkánynak, míg
lenyugszik? Megállt az ágy mellett, majd ránézett Sophiera.
-
Jonne,
add ide azt a hülye kulcsot! – szólt rá újra a párizsi szépség nagyot sóhajtva.
-
Nem
– makacskodott, alig bírta ki, hogy ne mosolyogjon. – Nem is farkas vagy, hanem
egy durcás macska, aki nem kapott elég kényeztetést, ezért most kiélezi a
körmét, lehetőleg…
-
Durcás
macska? Kényeztetést? – szisszent fel újra.
Magában tovább mosolygott, egyre jobban
szórakoztatta a helyzet, de leginkább még mindig azon nevetett, ahogy a nő
parodizálta esetlenségét. Na igen, néha azért a sarkára tud ő is állni.
-
Szexelni
akartál. Nem szexeltünk. Durcás lettél – vont vállat, s hirtelen bele sem
gondolt, hogy szavai akár nagyon sértőek is lehetnek.
Most Sophie hebegett és habogott, mondani
akart valamit, de nem tudott megszólalni.
-
Ha
a macskáknál tartunk, elvitte a cica a nyelvedet? – vonta fel kicsit a
szemöldökét és nem bírta ki, hogy ne nevesse el magát. – Egyébként is, te
szórakozol velem, de legalább most kicsit őszintének tűnsz.
-
Én
mikor szórakoztam veled? Te nevetsz ki most is!
-
Olyan
vagy, mintha eljátszanál nekem egy szerepet – vonta meg a vállát. –
Leállítottad a barátaim próbálkozását, behoztál magaddal rámenősen, aztán pedig
azt mondtad nem akarsz megerőszakolni, mégis megsértődsz, hogy nem feküdtem le
veled és azonnal menekülnél el.
Egy hosszú percig még a nőre nézett, aztán
lefeküdt az ágyra és úgy figyelte tovább. Fájt a szeme a fénytől, s hányingere
is volt a sok alkoholtól, nem beszélve a jóleső fáradtságról, amit minden
koncert után érzett, mégis úgy érezte, akár napokig el tudná nézni a feldúlt
teremtést.
-
Nem
szórakozom veled, csak, mint kitalálhattad, nem szoktam mindenhova berakni,
ahova be lehet – mormolta csendesen. – Mi lesz, megküzdesz a kulcsért, vagy
inkább megnyugszol végre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése