18. Sophie

   Megint otthagyta, ő meg töprenghetett magában, hogy mi is legyen. Kezdte igazán a pokolba kívánni a fiút. Szórakozik vele?

   Már csak azért is lekapcsolta a villanyt, miközben a hátát az ajtónak vetette és úgy bűvölte a fürdőt. Fogalma sem volt arról, hogy mit fog tenni akkor, ha Jonne visszatér. Egy biztos, a szőkeség megérdemelt volna egy alapos orrba verést, amiért kínozza.

   Az ajtó végül kinyílt Jonne pedig újra feltűnt, immár felöltözve és nem csak egy szál törülközőbe csavarva.

-          Mi a fenét akarsz? – Bukott ki a nőből a kérdés, kissé ingerültebben, mint ahogy kellett volna.

-          Parancsolsz? – Nézett rá Jonne meglepetten.

-          Jól hallottad. Mit akarsz? Ha megcsókollak visszacsókolsz, ha többet akarok elszaladsz, ha itt maradok úgy viselkedsz, mintha azt várnád, hogy mikor megyek és amikor elindulok, akkor maradásra kérsz. Mi a fenét akarsz? – Toppantott a lábával idegesen.

   Nem értette maga sem, hogy mi ütött belé, nem szokták tudni ilyen könnyen kihozni a béketűréséből, de cseppet sem tetszett neki, ahogy a férfi játszadozott vele. Épp elegen voltak, akik ezt tették, nem kellett még egy ember, aki csak használni akarta.

-          Én… Nem… - dadogott a srác össze vissza, mire Sophie még mérgesebb lett.

-          Te… Nem… Ö… Izé… A vállad nem akarod megrántani megint? – Sziszegte. – Tudod mit? Lehet, hogy a rajongóid élvezik ezt, de én nem! Azt hiszem tévedtem, mikor azt hittem, hogy más vagy, mint a többi – nevetett fel keserűen. – Ugyanolyan öntelt barom lehetsz, mint a többi énekes, csak ezerszer jobban titkolod. Játszod itt az ártatlant, de nem is vagy az. Csak az őrületbe akarod kergetni a nőket igaz? Hát gratulálok. De tudod mit Jonne? Cseppet sem érdekel, hogy híres vagy-e vagy sem, nem ezért jöttem ide én csak… - harapott bele az alsó ajkába, mikor rájött, hogy milyen hatalmas düh tombol benne és mennyire kimutatja mit is érez. Nem kellett volna ez a kirohanás. Ő nem ilyen. De a fiú egyszerűen ezt hozta ki belőle. – Istenem mennyire ostoba vagyok. Te is csak férfi vagy, semmivel sem jobb, mint ők odakint. Bár ne kerestem volna ma valami programot, bár ne találtam volna rá a bandádra és bárcsak ne lettem volna kíváncsi arra, hogy mi is az a Negative – túrt bele idegesen a hajába. – Francba – nevetett fel újra, minden öröm nélkül, aztán megindult kifelé, nem törődve azzal se, hogy Hata kint van-e vagy sem.

   A karjára hosszú ujjak fonódtak, amint résnyire nyitotta az ajtót, egy tenyér meg a sima fára simult és visszacsapta azt, miközben egy határozott mozdulttal megpördítette a lányt a tengelye körül és még mielőtt még annyit mondhatott volna, hogy fapapucs, Jonne éhes keselyűként csapott le a szájára.

   Na nem. Ilyet többet nem játszunk – gondolta Sophie magában miközben ellökte magától a fiút, aki idiótán vigyorgott rá.

-          Szórakozz mással – ripakodott rá.

-          Nem szórakozom – állította Jonne.

-          Akkor mi a fenét csinálsz? – Nézett rá immár teljesen összezavarodva.

-          Kulcsra zárom az ajtót – fordította el a kis fémlapot a zárban.