11. Jonne

   Figyelte a csinos, édes szépségét, aki megvédte a barátaitól és ő maga sem tudta, mit képzelt az előbb. Azt hitte oda sétál hozzá, lefekszik rá és megcsókolja. Egyszerűen, minden álszentcsábítás nélkül. Hát, igen, az alkohol okoz néha nála pár perces rövidzárlatot, amit akkor szív meg igazán, mikor rájön, mit is akart művelni.

   Zavartan beletúrt a hajába, aztán félrenézett, egy kicsit bánta, hogy kiadta magát és ennyire kétségbeesetten ragaszkodik a nő társaságához. Sophie hangosan fújtatott: - Rendben van – egyezett bele lusta mosollyal.

   Jonne megkerülte az ágyat, aztán leült a szélére és lerakta a whiskys üvegét.

-         Miért játszottad el, hogy iszol?

-         Túlságosan erőszakosak voltak – vont vállat, féloldalt a férfi felé fordulva.

-         De miért nem ittál? Egy vodka nem árt meg – vonta össze szőke szemöldökét Jonne.

-         Nem akarok részeg lenni, nem szeretem elveszteni az irányítást magam felett – döntötte félre kicsit a fejét.

   Elmosolyodott, ő bár sokat ivott, nagyrészt még irányítása alatt tudta tartani tetteit, a kezét is sikerült visszafognia attól, hogy végig simítson a nő arcán, félretűrve egy puha tincset, amin megcsillantak a szoba fényei. Ragyogó tündér volt, aki az ágyát választotta egy kis pihenésre. Felé akart hajolni és megcsókolni… tenyerét az ágyra tette és minden gondolkodás nélkül ráhajolt Sophiera.

   Végül is, az hogy a szobájában van, az ágyán fekve, meghatalmazásnak tűnt, hogy tegyen bármit, amit csak akar. Arról nem beszélve, hogy ő húzta be, letesztelni, hogy mennyire is férfi. Már pedig férfi volt, hús és vér, aki szívesen megmutatta volna ezt neki, de beérte csak egy apró csókkal.

   Ajkaik összeértek, forró, bizsergető vágy szánkázott rajta végig, mintha villámcsapás érte volna. Egyik kezét átrakta Sophie másik oldalára, hogy kényelmesen elférjen, aztán tovább mélyítette a csókot, nyelvével végig simított az ajkán, aztán behatolt a szájába. Nyelvük heves táncba kezdett, megszédült, bár tudta, hogy ennek köze nincs az elfogyasztott whiskyhez. Csak egy hosszú perc után húzódott el tőle, szürke szemeibe nézett, melyek fátyolosak voltak, míg ajka duzzadt és vörös.

   Fogalma sem volt mi késztette erre, azt se tudta miért akarja újra megismételni. Nem gondolkozott tovább hülyeségeken, hagyta, hogy az alkoholban feloldódott gátlásai cselekedjenek helyette, újból Sophie puha és kívánatos ajkaira hajolt. Annyira belefeledkezett a csókba, hogy már-már neki sem tűnt fel, hogy kezét a nő combjára teszi és a térdétől egészen a csípőjéig végig simít a bársonyos bőrön, amitől pulzusa az egekbe ugrott, félénksége elkezdett felolvadni, be akarta falni a párizsi gyönyörűséget.

   Kicsit megharapta az alsó ajkát, egyik lábát lábai közé rakta, hogy még kényelmesebben elférjenek, s csókját tovább mélyítse. Józanon valószínűleg eszébe sem jutna ilyesmi, gátlása azonban szabadságra ment a whiskytől, ehhez jött a sok hergelés, amit egész nap ki kellett állnia, hogy a fiúkat szereti – de hogy hab is legyen a tortán, Sophie incselkedésével tovább feszítette tűréshatárának képzeletbeli húrját, annyira, hogy már dacból se akarjon nyuszi lenni.