20. Sophie

-          Add ide a kulcsot. Most – nézett mélyen a szemébe.

   Esze ágában sem volt itt maradni. Főleg nem vele. Egy idióta kis hólyaggal, aki azt se tudja mit akar. A gondolat, hogy azért durcás, mert nem vitte Jonne ágyba majdnem megint megnevetette, a dühe viszont túl nagy volt.

-          Lesheted – rántott a fiú újra vállat, amivel még tovább idegesítette.

-          Add ide a kulcsot, de azonnal – lépkedett felé elszántan.

   Sosem volt a fizikai erőszak híve, de a kulcsra zárt szobákért sem volt oda. Ahogy azért sem, ha akarata ellenére tartották fogva. Hiába, ha Jonne kényszeríteni fogja, kénytelen lesz harcolni azért, hogy kimehessen a szobából, haza, a biztonságos falak közé, ahol nincs egy idegesítő selyemfiú sem az ágyban.

-          Ha nem, akkor mit fogsz tenni? – Nevetett fel a fiú. A hangja álmosnak tűnt, de mégis volt valami kis él benne, ami cseppet sem tetszett a nőnek.

-          Ne akard megtudni Jonne. Kérem a kulcsot – nyújtotta felé ismét a kezét, amint az ágy mellé ért. A fiú finoman megfogta a csuklóját és a nő tenyerébe puszilt.

-          Inkább feküdj mellém és aludjunk. Vagy beszélgessünk – suttogta a szemébe nézve.

-          Miért hiszed azt, hogy játszhatsz velem? – Kérdezte még mindig dühösen.

-          Nem játszom. Te játszol. Mit titkolsz Sophie? – mutatott rá a tényekre a fiú, majd olyat kérdezett ismét, amit nem kellett volna.

   Gúnyos mosolyra húzta az ajkait. Tudta, hogy mi az, amitől a fiú rögtön el fogja engedni, anélkül, hogy testközeli harcot kellene vívnia vele.

-          Érdekel a titkom? – Kérdezte halk búgó hangon, miközben az ágyra térdelt. – Tudni akarod Jonne? – Suttogta, miközben teljes testével hozzá simult. A férfi a legrosszabbat hozta ki belőle. Gondolkodás nélkül hajolt a fiú füléhez, majd megnyalta a fülcimpáját.

-          Igen – bólintott az érintett, miközben kicsit elhúzódott tőle, de a lány nem hagyta annyiban.

   A pólója alá nyúlt és a hasát kezdte simogatni. Élvezte, hogy hatással van a szőkeségre, hisz érezte, hogy a hasizmai összerándulnak az érintése alatt.

-          Beszélgetni akarsz egész este? – Suttogott tovább.

-          Igen – bólintott ismét, hangja megremegett, elárulva vágyait.

-          És nem akarsz velem lefeküdni? – Nyúlt szemtelenül a lába közé, majd rámarkolt az ágaskodó férfiasságára, mindenfajta szégyenérzet nélkül, amitől Jonne ajkát egy nyögés hagyta el.

-          Nem – nyöszörögte, bár már semmi határozott nem volt a hangjában.

   Megtörte. Elérte, amit akart.

-          Kár – húzódott el Sophie. – Remélem jól keresel a zenéléssel. Ha egy éjszakára ki akarsz bérelni, még akkor is ha csak beszélgetni szeretnél az sokba kerül – nézett mélyen a szemébe. – Van, aki azért is kifizeti az óradíjam, de a férfiak általában, a lepedőt akarják gyűrni azért az 1800 euróért, amit elkérek egy estéért. Van annyi pénzed? Mert ha nem, engedj ki – nyújtózott nagyot elégedetten.

-          Tessék? – Kerekedtek ki Jonne szemei.

-          Óra indul szőkeség. Gyorsan döntsd el mit szeretnél, szexelni vagy beszélgetni. Nekem mindegy. Nem vagyok több egy prostinál kedves, de reggel hétnél tovább nem maradok. A tarifával immár tisztában vagy. Vagy menjek ki és kérdezzem meg a barátaid, hogy van-e kedvük egy minőségi szórakozáshoz egy hivatásossal? Esetleg ők is beszállhatnak hozzánk, ha arra gerjedsz – szegte fel büszkén az állát és kikapcsolta az érzékeit és az érzelmeit is, amit éppen hogy csak felélesztett a fiú, miközben a hangja maró gúny volt.

   Hidegen nézett végig a döbbent szőkén, miközben várakozott. Magát sem értette igazán. Nem tudta miért mondta el mivel foglalkozik. Egyszerűen nem gondolkodott. El akart tűnni és mérget mert venni volna arra, hogy Jonne két percnél tovább nem lesz hajlandó egy légtérben maradni, egy kurvával. Nem számított mit gondol róla, hogy mit érez. Már nem. Véget vetett a játéknak. Ha ma este bármi is történik köztük, az nem azért lesz, mert vonzódtak egymáshoz. Nem azért, mert ki tudta váltani Jonnéből, azt amit más nem. Árucikk lesz csak, ha megfekteti, egy tárgy, amiért fizetett. Egy luk amit bedughat, némi ellenszolgáltatásért cserébe. Csak remélni merte, hogy a fiú elengedi.