2013. február 14., csütörtök

9. Jonne



   Nem tudta mi történik vele, varázslat kerítette hatalmába, ahogy a nő tekintetébe nézett, kezével lágyan simított végig a nyakán, kedvesen, mintha lelkét simogatná. Ajkaik egyre közelebb kerültek egymáshoz, vágyott a csókjára, de ő maga, nem mert megmozdulni, nehogy megtörje a bűbájt, ami rájuk telepedett.
   A pillanatot az ajtó hangos csapódása szakította félbe. Barátaik mondhatni üvöltözve vonultak be a nagyszobába, karjukba a kiválasztott barátnőjükkel. Sophie riadtan húzódott el tőle és nézett körbe, míg ő zavartan fordult a srácok felé. A francba is, pedig akarta azt a csókot! Olyan közel volt!
-         Na, mi van, mégiscsak visszajött a madárka? – ült le Antti a szembelévő fotelbe, körülbelül az ölébe húzva az egyik lányt, akit a klubban szedtek össze. – Lent voltunk a bárban – emelte fel a kezében tartott borosüveget.
-         Ti is jól szórakoztatok? – kérdezte Hatta gúnyosan. – Bár úgy tűnik, annyira azért még sem. Még a végén kiderül, hogy nem is meleg, a mi kis cuki fiúnk – csücsörített, azzal leült Sophie mellé a kanapéra.
-         Ez csak merő látszat – tette hozz Snack a bárszekrényhez sétálva.
   A nő kicsit elhúzódott a gitáros közeléből és így még közelebb került hozzá. Kábította édeskés parfümjének illata és az a melegség, ami sugárzott a testéből.
-         Csak nem sörözöl? – nézett Antti a Heinekenre. – Az nem igazi ital! Igyál egy kis vodkát – felkelt, kispoharakat tett a dohányzóasztalra és a vodka is előkerült.
-         Nem, én nem kérek, köszönöm – utasította el Sophie udvariasan.
-         Itt nincs olyan! – felelte vidáman a férfi.
   A többieket figyelte, a vihogó lányok egyre idegesítőbbé váltak, mint a banda tagjai is. Képesek erőszakkal lenyomni a torkán az italt, puszta kedvességből és gondoskodásból. Ő örült neki, hogy végre van valaki közöttük, aki nem az italtól remél menekülést vagy megoldást.
-         Hagyjátok – szólalt meg csendesen, amikor a barátai kezdtek erőszakosabbak lenni. – Ha nem akar inni, akkor nem iszik.
-         Ez nem így működik, Jonne, itt inni kell, nem vagyunk mi kezdő kis bakfisok – mondta Hatta, az ölében ülő lány combját simogatva.
-         Az iszik, aki akar – felelte higgadtan azzal demonstrálásként belekortyolt a whiskyjébe.
   Láthatatlanul Sophie arcvonásait figyelte, minden mozdulatát emlékezetébe akarta vésni az alkoholmámor homályos fogságában. Mit fog tenni? Belemegy a játékba, vagy továbbra is ellenáll? És az este? Hogyan fog tovább alakulni? Valóban az ágyban kötnek ki? Befejezik azt a csókot? Újabb kortyot ivott, hogy elhallgatassa saját képzeletét és a sok kérdést, ami hirtelen felötlött benne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése