15. Jonne

   Sophie szemei egészen elsötétedtek a vágytól, ami benne munkált. Legalábbis vágynak érezte, azok alapján, mennyire rámászott. Idegesen megnyalta a száját, fogalma sem volt mit tegyen. A nő közelsége túlságosan kijózanította és magához térítette a könnyű alkoholmámorból, amibe mindig űzte magát, s a valóság teherként nehezedett a vállára. Akarta. Oké. Akarni egy dolog, dugni is egy dolog, egy egész éjszakán át dugni, meg egy harmadik dolog, de neki ezek a dolgok soha nem feküdtek annyira egyszerűen, mint másoknak. Voltak lányok, akik rászálltak, ezzel elijesztve őt maguktól. Sophie más volt, talán mert úgy érezte, nem a híres énekes kell neki, nem egy rész belőle, egy emlék, amiről majd az unokáinak beszél húsz év múlva.

   Mintha őt akarta volna.

   Ez rémisztőbben hatott rá, mint azok a lányok, akiknek csak az énekes kellett. Beletúrt hajába, mély levegőkkel próbálta csitítani a testében lángoló tűzet. Ő is akarja. De nem egy éjszakára. Ha most oda add neki egy darabot, mindig fájlalni fogja, talán hetek, hónapok múlva is, főleg, mert neki már nem volt sok, amiből még adhat. Az is lehet, hogy szétesik teljesen, régóta rettegett ettől.

   Megfeszült a teste, nem tudta eldönteni, hogy eltávolodjon tőle, vagy tovább ölelje, férfiassága fájdalmasan követelt tőle viszont valami lépést, mert egyre kellemetlenebbül érezte magát. A francba is! – káromkodott magában.

   Nagyon szánalmas, de ez tényleg nem megy neki. Báránynak érezte magát egy tigris mellett. Egy nagyon vonzó és csábító tigris mellett. Nyelt egyet, kicsit megrázta a fejét, aztán felkelt a nőről és zavarában rá sem nézett. Felkelt az ágyról, kicsit megtornásztatta a nyakát, utána ledobta a trikóját és a nadrágja övét is elkezdte megoldani. Idegességében még a keze is remegett, ahogy a csattal bajlódott. Miért nem lehet olyan, mint a hülye barátai? Miért nem megy neki az könnyen, ami másoknak teljesen természetes és magától értetődő? Mert egy szánalmas, szerencsétlen alak.

-         Megfürdök – indult el a fürdőszoba felé, de szemeivel úgy kerülte a nőt, mintha megvakulna, ha újra ránéz. Ha meg nem is vakul, lehet, hogy rosszat tesz, amit később alaposan megbánna.

   Lerúgta lábáról a bakancsait.

-         Minden rendben van? – ült fel Sophie az ágyon.

-         Soha nem volt semmi rendben – motyogta az orra alatt. – Kérlek, ne menj el, mindjárt jövök – fordult még hátra és egy mosolyt is sikerült kierőszakolnia magából.

   A nő döbbenten nézte, hogy otthagyja, csábító volt a vágytól és rettenetesen kívánatos. Az biztos, hogy nincs még egy olyan seggfej a világon, aki otthagyná, miután biztosította arról, hogy benne van mindenben. Becsukta az ajtót, letolta a nadrágjait, aztán a zuhany alá állt, lehunyva a szemét. A testében még mindig heves izgalom dörömbölt, erekciója meg a világért sem gondolta úgy, hogy túl sokat ivott, ezért inkább lankadt marad. Nem, a világért sem, muszáj volt sóvárogva lüktetnie és hajtania vissza az ágyba, a párizsi szépséghez.

   Hogyan is gondolhatta, hogy egy ilyen nőnek, kéne többre, mint egy éjszaka? Már-már röhögni támadt kedve saját magán. Hiszen szánalmas, még lefeküdni sem tud vele! És mi van, ha ő érzékeli rosszul és csak neki is az énekes kell? A szürke szemek nem tűntek hazugnak, vagy ádáznak, sem kegyetlennek, de rossz érzésén ez mit sem javított. Elveszi, amit akar, aztán lelép, ahogy a legtöbben csinálják.

   Elég volt Tinára és pár kósza barátnőjére gondolnia, akik csak a velejáró hírverést élvezték, aztán mikor gond volt és tényleg kellettek volna, úgy elfutottak, hogy por sem maradt utánuk. Larry is lelépett. Mindenki csak úgy lelép, érzelmek nélkül, mintha semmi nem számítana.

   Sophie is csak úgy lelépne reggel, nem is tehetne mást, ők holnap délután utaznak tovább, neki pedig itt van az élete. Csak egy éjszakát akar az énekessel. Na ja, csak az az énekes nem olyan, mint a többi. Kiment a zuhany alól, ami még jobban kijózanította.

   Derekára kötött egy törülközött, majd megállt a tükör előtt. A borotvája ott volt a csap szélén, hiszen a koncert előtt majdnem teljesen megborotválkozott, csak a hülye, béna bajuszt hagyta magán. Szörnyen állt neki, be kellett ismernie magának. Ideje megszabadulni tőle, úgy nézz ki vele, mint valami sittes a börtönből, aki évekig bent ült és ezzel próbál keménynek látszani. Se keményebb nem lett tőle és az életét se változtatta meg. Habot kent rá, az biztos, hogy holnap ezzel is szívatni fogják, hogy biztos a nő miatt tette.

   Azok után, ahogy otthagyta, megérdemli, hogy valamit tegyen érte. Bár kit érdekel? Csak az énekes kell neki, az is lehet, hogy lelépett, míg ő bent fürdött, miután rájött, hogy nem kapja meg. Az utolsó darabjait nem fogja szétosztogatni, már így is túl kevés volt belőle. Gyorsan megszabadult a bajszától, nem fájt miatta a szíve, hiszen nem ettől az idióta dologtól lesz erősebb; maximum szánalmasabb, mert valóban rettenetesen állt neki.

   Nagyon részeg volt abban a pár hétben, míg megnövesztette, az egyszer biztos.

   Megmosta még a fogát, aztán visszament a szobába, s nagyon remélte, hogy még ott találja a nőt.